Teodóra Mikecz

* 1937

  • Kulákokhoz mentünk, Ézsiás bácsihoz. Amikor megérkeztünk, kiállt és azt mondta: hát maga se úgy néz ki, mint egy népnyúzó! Apám meg azt mondta: hát maga sem úgy néz ki, mint egy kulák! Különben ott csináltak egy nagy kulákverést, ezek mind megvoltak nyomorítva. Nagyon kedvesek voltak. Olyan volt ez a tanya, hogy egy szoba volt lakható, és volt két konhyája. Mi megkaptuk az egyik konyhát, ahová befért apám ágya, és slussz. Én az egyik ágyon ott aludtam a kulákokkal együtt, abba a szobában ahol a házaspár lakott és a lányuk. A Terivel annyira jóba lettünk, hogy én voltam a koszorúslány amikor férjhez ment, és az egyik lánya a keresztlányom. Én is tagja vagyok a faluból elszármazottaknak.

  • A napi megélhetés az a nagynénémnek köszönhető, Mikecz Magdának, akinek a férje orvos volt. Mondjuk nem sokat keresett, de Magda néni mindig megcsapolta. Nem volt semmi pénzünk. Ő küldött pénzt is, meg volt egy faláda, amit mindig megpakolt élelmiszerrel. Általában Újszászra mentünk, ami nekem teljesen tilos volt, és volt úgy hogy volt razzia a kitelepítettek között. Nem volt szabad elhagyni a települést, az tilos volt. Engem nem fogtak el mert nekem két copfom volt, azt hitték hogy parasztláyna vagyok. Voltak ellenőrzések, nem sok, összesen talán kettő. Nagyon rendesek voltak. Úgy mentem a kisállomásra, hogy ott voltak a rendőrök, és nem mondták hogy ne menjek sehova. Nem szabadott volna semeddig se menni. És még jó utat is kívántak. Elnézők voltak.

  • Megjelent az AVO, és 50 kilót vihettünk személyenként. Abban benne volt a bútorzat is. A bútor abból állt, hogy apámnak volt egy kedvenc ágya, azt elvittünk magunkkal, két irodai fotelt, és egy összecsukható ágyat. És ládát vittünk élelmiszerrel és ruhával. Akkor már csak hárman voltunk, a nővérem meg a bátyám már disszidáltak, 46-ban a bátyám és 48-ban a nővérem. Mind a ketten Ausztráliába.

  • Full recordings
  • 1

    Budapest, 17.10.2022

    (audio)
    duration: 32:52
  • 2

    Budapest, 17.10.2022

    (audio)
    duration: 25:44
    media recorded in project Memory of Visegrád
Full recordings are available only for logged users.

“Nem szabadott volna kilépni a határból”

Mikecz Teodóra, interjú közben
Mikecz Teodóra, interjú közben
photo: Saját készítés

Mikecz Teodóra (1936) Mikecz Ödön ügyvéd, igazságügy-miniszter (1939) lányaként született. Apjának ez a háború előtti politikai elkötelezettsége súlyos teher volt a második világháború után. Teodóra 15 évesen szüleivel együtt egy úgynevezett kulák településre (azaz földbirtokos parasztok falujába) került. A kulákokat a budapesti származású értelmiségiek, középosztálybeliek, volt kékgallérosok elszállásolásával büntették ekkor. 1953 után a kitelepítetteket visszaengedték Budapest külterületére, de a fővárosba nem, és így továbbra is fenntartva az “osztályellenség” kategóriáját. Ez azt jelentette, hogy nehezen lehetett középiskolát találni az érettségi letételéhez, vagy szellemi munkát keresni.