László Péter

* 1943

  • 1969-ben tanulmányúton jártak Hollandiában, hogy a Tsz részére baromfi szülőpárokat vásároljanak. 1970-ben újra Nyugat-Európába mentek volna, de a tervezett időponthoz képest egy héttel későbbre került az indulás. A rendőrég megkereste az elutazás előtt, és bevonták az útlevelét. Egy hónapra rá egy nyomozó látogatta meg a Tsz-beli munkahelyén és a korábbi hollandiai útjáról kérdezte. Kiderült, hogy bár semmit nem csinált, ami miatt gyanús lehetett volna, de jelentették róla, hogy az út során egy alkalommal egy teraszon kávéztak amerikai katonákkal, valamint amerikai repülőgépeket is látott külföldön. Mint utóbb megtudta, gyanús lehetett amiatt is, hogy menyasszonya csehszlovákiai magyar származású.

  • Az állami gazdaság és a termelőszövetkezet között az alapvető különbség az volt, hogy az előbbiek sokkal szabályozottabbak voltak. Más törvények vonatkoztak rájuk, ott nagyobb volt a fegyelem. Ugyanakkor rengeteg állami támogatást kaptak – szemben a Tsz-ekkel. Egy alkalommal megyei vezetők és mások érkeztek Bábolnáról, mint a tsz fő-állattenyésztőjét. Ő ekkor őszintén elmondta szakmai véleményét, ami nem egyezett éppen azzal, amit elvártak tőle.

  • Visszaemlékezik arra, hogy milyen történeteket hallott a 40-es évek végén lezajlott erőszakos Tsz-esítésről.

  • Full recordings
  • 1

    Budakeszi, 28.05.2011

    (audio)
    duration: 02:00:05
    media recorded in project Terror Háza Múzeum gyűjteménye
Full recordings are available only for logged users.

A szocialista nagyüzemi mezőgazdaság visszásságai.

László Péter
László Péter
photo: Pamět Národa - Archiv

  1943-ban született Budapesten. Születése után Csehszlovákiába költöztek, majd onnan Gutából telepítették át őket Mezőberénybe 1948-ban. Édesapja körzeti orvos volt. Rákoscsabára költöztek 1949-ben. A gimnázium elvégzése után a debreceni Agrártudományi Egyetemen, és a kaposvári egyetemen állattenyésztési szakon végzett. Szinte egész életében termelő szövetkezetekben dolgozott. A Rákosi-időszakban gyakorlatra vitték őket Szabolcs megyébe, ahol tulajdonuktól megfosztott és a tsz-ekbe kényszerített emberekkel dolgoztak. Visszaemlékszik arra, hogy napi 1 forintért dolgoztatták ezeket az embereket. Később értesült arról is, hogy hogyan verték félholtra azokat, akik nem akartak belépni a Tsz-ekbe. A hernádi Tsz-be hívták helyettes ágazat-vezetőnek, ami akkor Magyarország legnagyobb Tsz-ei közé tartozott, óriási baromfi állománnyal. Három szabadalmat vezetett be. Az egyik rácspadlós tartás volt baromfik részére. Sokat exportáltak; mennyiséget a Szovjetunióba, minőséget pedig Svájcba, és más nyugat-európai országokba. Mivel ő sohasem volt tagja az állampártnak, ezért vezető beosztásba nem került. Megítélése szerint a magyar mezőgazdaság alapjai a TSz-ek nem működtek hatékonyan. A legtöbb Tsz könyvelését eleve meghamisították. A tervutasításos rendszerben és a mesterségesen kialakított árstruktúrában csupán a Tsz-ek mintegy 10-15%-a tudott jól működni, de azok is főként azért, mert jobb adottságaik voltak, vagy nagyobb támogatásokat kaptak, mint mások, vagy, mert elnökeik jó kapcsolati rendszerrel rendelkeztek. Komoly gondot jelentett, hogy az alkalmazottak nem érezték sajátjuknak a termelést, nem voltak érdekeltek annak bővítésében.   1969-ben tanulmányúton jártak Hollandiában, hogy a Tsz baromfikat vásároljanak. 1970-ben újra mentek volna, de a tervezett időponthoz képest egy héttel későbbre került az indulás. A rendőrég kereste az indulás előtt, és bevonták az útlevelét. Egy hónapra rá egy nyomozó látogatta meg a Tsz-beli munkahelyén és a korábbi hollandiai útjáról kérdezte. Kiderült, hogy bár semmit nem csinált, ami miatt gyanús lehetett volna, de jelentették róla, hogy az út során egy alkalommal egy teraszon kávéztak amerikai katonákkal, valamint amerikai repülőgépeket látott külföldön. Utóbb azt is megtudta, hogy ugyancsak gyanús lehetett amiatt, hogy felesége csehszlovákiai magyar származású. Megítélése szerint a rendszerváltozáskor a Tsz vezetők nagyon sok területet és vagyont tudtak szerezni. Egy Tsz vezető ismerőse elmondta neki, hogy neki az a módszere, hogy este sötétedés után erőteljesen bedörömböl a főként idősebb Tsz tagok ajtaján, akik - elmondása szerint már ettől megijednek - majd készpénzt vesz elő a pénztárcájából, és ott helyben megvásárolja tőlük a kárpótlási jegyeket! Nagy hibája volt a kárpótlásnak, hogy nem a régi tulajdonosoknak osztották vissza a földeket, illetve az, hogy nem hoztak létre egy Dániában ismert, közös vagyonú szövetkezetet.