Gábor Havas

* 1944

  • Havas Gábor: A szamizdat Beszélő történetéhez tartozik a Társadalmi Szerződés elkészítése is, ami egy sajátos képződmény, mert noha azzal a mondattal kezdődik, hogy „Kádárnak mennie kell”, amit a Haraszti Miki talált ki, aki szintén oszlopos tagja volt a Beszélő szerkesztőségének – noha ezzel a radikális mondattal kezdődik, tulajdonképpen az derül ki belőle, hogy még akkor is elképzelhetetlennek tartották azt, hogy a pártállam teljesen összeomlik és az fog bekövetkezni, ami aztán bekövetkezett, és hogy itt nyugati típusú piacgazdaságban és parlamenti demokráciában lehet gondolkodni. Tehát ezeken a kereteken belül próbáltak programot megfogalmazni, és benne volt a munkás önigazgatásnak ez az eléggé naiv elképzelése is a dologban, meg bizonyos egyezkedés is volt beépítve a párttal, és bizonyos kedvezmények vagy engedmények ilyen módon való kicsikarása volt beépítve ebbe a programba. Tehát most visszanézve furcsa dolog az, hogy nem olyan sokkal a rendszerváltás előtt még ennyire lehetetlennek tűnt az, ami aztán később bekövetkezett. B. Révész László: Hogy állt össze ez az egész program? Havas Gábor: Ha úgy tetszik, egyértelműen Kis Jancsi volt a főszerkesztő, és Ottilia és Kőszeg volt a két másik munkaerő. Lényegében ők hárman írták meg. Ottilia ott megfogalmazott mindenféle elképzeléseket a szociálpolitikai támogatások átalakítására és hogy még miket kéne bevezetni ahhoz, hogy a szegényeket hatékonyan lehessen támogatni, és a Kemény, aki akkor már tíz éve Párizsban élt, de folyamatosan és intenzíven nyomon követte, hogy mi történik itthon, sőt, állandó első kézből kapott információi voltak erről, az innen kimenő és őt felkereső honfitársaknak köszönhetően. Keményhez azonnal eljutott, és azonnal elolvasta a Társadalmi Szerződést is, és akkor a Szabad Európa Rádióban kvázi üzent haza a szerzőknek. Mindenféle érdemeit ennek az anyagnak elismerte, de a munkás önigazgatásnak és Ottiliának is nagyon nekiment, hogy teljesen irreális dolgokat képzel el, ez teljesíthetetlen, és ezt nagyon világosan, érvekkel alátámasztva adta elő. Ottiliára ennek nagy hatása is volt, elfogadta Kemény érveit, belátta, hogy ennyire nem lehet elszaladni, mert ez irreális, ez ábrándkergetés, és ennek megfelelően aztán mikor együtt dolgoztuk ki a rendszerváltás programját, az SZDSZ választási programján belül a szociálpolitikai részt, akkor ezt mind figyelembe vettük.

  • Full recordings
  • 1

    Budapest, 16.10.2009

    (audio)
    duration: 01:55:37
    media recorded in project Oral history archívum - Budapest
Full recordings are available only for logged users.

Jobb iskola nem kellett, mint a Kemény-féle iskola

Havas Gábor
Havas Gábor
photo: Havas Gábor

Havas Gábor apja, Havas Endre 1944-1949 között Londonban és Párizsban Károlyi Mihály munkatársa volt. 1949-ben hazatért, majd koholt vádak alapján letartóztatták, 1953-ban a börtönben agyonverték. Gábor 1944. október 14-én született Londonban. 1967-ben szerzett diplomát az ELTE BTK magyar-népművelés szakán. Ezt követően népművelési előadó, majd középiskolai tanár volt. 1971-től részt vett a Kemény István vezetésével folyó szociológiai kutatásokban. 1973-tól 1990 májusáig a Népművelési Intézet tudományos munkatársaként főállású szociológus, ahol többek között a falusi szegénység és a cigányság életmódjával foglalkozott. Emellett amatőr színjátszó mozgalmat szervezett. 1982-től Juhász Pál és Magyar Bálint szociológusokkal és Schiffer Pál filmrendezővel öt éven át vezető munkatársa volt A paraszti élet változásai című filmdokumentációs programnak. Kezdetektől részt vesz a demokratikus ellenzék tevékenységében. 1979-ben a SZETA egyik alapítója, 1986-tól a szamizdat Beszélő, majd 1990-től a hetilap Beszélő szerkesztője, 1994-95-ben főszerkesztője volt.Az első parlamenti ciklusban (1990-94 között) SZDSZ-es országgyűlési képviselő volt. 1993-ban az országos reprezentatív cigánykutatás vezetője. 1995-től 1999-ig a Wesley János Lelkészképző Főiskolán főiskolai tanár, a szociális munkásképző szak egyik tagozatának vezetője. Ugyancsak 1995-től az MTA Szociológiai Intézetének tudományos munkatársa. Kemény Istvánnal és Liskó Ilonával éveken át a cigány és a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek oktatási helyzetével összefüggő kutatásokat végzett. 2001-től egészen 2008-as nyugdíjba vonulásáig a Romaversitas Alapítvány tanulmányi igazgatója volt.