Ágnes Erdélyi

* 1944

  • "A 79-es Charta-aláírás után nagyon gyorsan eszkalálódott a dolog. Én úgy szoktam magamban mondani, hogy decentralizálódott az ellenzéki mozgalom, több centrum alakult ki, kiderült, hogy mások is vannak, művészek, a Szabó Miki féle szemináriumok, a szociológusok, a cigány kutatás. Szóval egyszer csak kiderült, hogy rengeteg minden történt, amiről vagy hallottunk, vagy nem. Vagyis a második aláírás után hatalmasat tágult hirtelen a kör. Több centrum lett. Elég gyorsan kialakultak a majdhogynem intézményes formái is, mint a szabadegyetem meg a SZETA. Ráadásul a második Chartát komoly megtorlás követte, és ez a retorzió adta azt, hogy megindult az Állástalan Diplomások Segélyegylete, a KUKI (Kirúgottak Után Kutató Intézet) és a MUKI (Munka Után Kutató Intézet). Például mi Vilivel gyűjtöttünk pénzt. Elég jó klientúránk volt. Nem csak a saját körünkből lehetett gyűjteni, hanem olyanoktól is, akik nem írtak alá, nem folytak bele semmibe, de nagyon rokonszenveztek ezzel a dologgal. És rendes összegeket adtak erre a célra. […] Volt, aki azt mondta, hogy havonta ad, volt, aki egy alkalommal adott egy nagyobb összeget. Kiderült, hogy sokan rokonszenveznek velünk. A Szabad Európa nagyon jó publicitás volt, sokan hallgatták. Ekkor már törekedtünk arra, hogy szervezetté, intézményessé váljon az ellenzék. Például a szabadegyetem azt jelentette, hogy hétfőnként ez volt a program. Sok helyen volt, az Óra utcában, aztán a Batthyány tér környékén, és mintha a Visegrádi utca környékén is lett volna. Tamás Gazsi előadása ott volt, tisztán emlékszem, de hogy kinél, nem tudom. Többször eljártam addig, amíg Kis János tartotta a szovjet típusú társadalmakról, az nagyon érdekes volt. Én akkoriban orosz eszmetörténettel foglalkoztam. A SZETA is rendszeresen tartott gyűjtéseket. Nem voltam tag, de elmentem a hangversenyekre, meg gyűjtöttem is. Aztán később, amikor a metodistáktól kivált Iványi Gábor csoportja teológiai képzést szervezett maguknak, ott tanítottam filozófiát. Lakáson tartottuk ezeket is. A pénzről akartam elmesélni, hogy egyszer, amikor gyűjtöttünk pénzt a kirúgottaknak, volt nálunk egy betörés. Nagyon kevés dolgot mozdítottak el. A fiókban egymás mellett volt a háztartáspénzünk, az kevesebb, és a gyűjtött pénz, a közpénz. A háztartási pénzhez nem nyúltak, a közpénzt viszont elvitték. Ott volt mellette az elszámolás: csak összegeket írtam persze, a nevek nem voltak ott, csak elszámolásként, a dátum és összeg, ahogy kaptuk. Azt is elvitték. De fegyelmezetlen volt, aki ezt csinálta, mert nyilván tilos volt neki, de elvitt mást is. Én nagyon spórolós voltam, akkoriban drága volt a jó cigaretta. Valamikor február táján volt ez a betörés, és karácsonyra kaptam egy karton finom cigit, abból még volt néhány csomag, azokat is elvitte."

  • "A Bibó-emlékkönyv nagyon fontos volt. Nyitás volt, a teljes magyar értelmiség megmozdult. Már a szervezők között is a teljes skála megvolt. Meg nekünk is nagyon fontos volt. Mi a technikai kivitelezésében is részt vettünk. Volt egy tizenkét fős szerkesztő bizottság, abban nem voltunk benne, de amikor megszülettek a tanulmányok, a gépeltetés, meg főleg a bekötés lebonyolításában részt vettünk. Bizonyos anyagok azóta is ott vannak a spájzunkban. Rengeteg Bibó kép, ami az elejére került. Mi tároltuk a rengeteg kéziratot, és mi hordtuk köttetni, volt autónk. Kenedi Jancsitól kaptuk meg a címét a könyvkötőnek, valahol a Baross utca és Üllői út között a Körúton lakott. Lakatos Szvetozárnak hívták, és tizenkét gyereke volt. Neki kötött árai voltak. Olyan formában kötötte be, ahogy a disszertációkat szokták. És akkor először tízet vagy húszat megcsinált, és egyet elolvasott. És utána leszállította az árat. Annyira megható volt, ahogy kiszámította, hogy neki mennyi anyag kell, és hogy a minimális munkadíj mennyi, mert a gyerekeket etetni kell. Titokban csináltuk, de valahogy mégis megtudták. Az is lehet, hogy minket követtek. Nagyon vastag kötet volt, talán ezer gépelt oldal. Elmentünk a gépírónőhöz, akit a Statisztikai Hivatalban dolgozott, és aki túlórában csinálta ezeket. Akkor ott a Statisztikai Hivatalnál bepakoltuk a kocsiba. Egy-egy alkalommal tíz-tizenkét példányt szállítottunk. Ez tizenkét ezer oldal. Beültünk a kocsiba, elmentünk a Körútra, ott kipakoltuk, felvittük a második emeletre. És amikor megtudták, megfenyegették a könyvkötőt. Amikor legközelebb vittük az anyagot, azt mondta, hogy ezt még megcsinálja, de nem vállal többet. Nem teheti meg. – A kötet anyagi alapját honnan lehetett előteremteni? Csak kellett fizetni a gépírónőnek. – Minden szerző, akinek elfogadták a tanulmányát, adott pénzt. Úgy emlékszem, lehetett többet is fizetni. És a külső embereknek pénzért adták a Bibó-kötetet."

  • Full recordings
  • 1

    Budapest, Hungary, 16.06.2005

    (audio)
    duration: 03:25:37
    media recorded in project Oral history archívum - Budapest
Full recordings are available only for logged users.

Az én generációmnak 68 volt a fordulópont

Erdélyi Ágnes
Erdélyi Ágnes
photo: Erdélyi Ágnes

1944. február született Budapesten zsidó családban. Apja orvos, anyja könyvelő volt. Öccse 1950-ben született. Ágnes 1962-ben felvételizett az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának (ELTE BTK ) filozófia-francia szakára. Francia-spanyol szakra vették fel, de harmadik szakként felvette a filozófiát. 1967-ben belépett a Magyar Szocialista Munkáspártba (MSZMP), és megszerezte a diplomáját francia-spanyol-filozófia szakon. 1967-68-ban a Társadalmi Szemle munkatársa volt, illetve 1967-től óraadó tanár volt a Semmelweis Orvostudományi Egyetem (SOTE) Filozófiai Tanszékén 1969-ig, amikor is nem nevezték ki tanársegédnek, és ő nem fogadta el, hogy meghosszabbítsák szerződését. Ezt követően két évig Lukács György mellett dolgozott. 1976-ban Sós Vilmos filozófussal kötött házasságot. 1970-től 1992-ig a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetében dolgozott. Az 1988-89-es tanévben az Egyesült Államokban tanított vendégtanárként (Rutgers University, NJ, Department of Philosophy). 1991-től egyetemi docensként, majd egyetemi tanárként dolgozik az ELTE BTK Filozófia Intézetének Általános Filozófia Tanszékén. 1992-es megalakulásától 1998-ig a Láthatatlan Kollégium igazgatója volt. 1996-ban megszerezte a filozófiai tudományok doktora (DSc) fokozatot (Max Weber Amerikában).Az úgynevezett Lukács-óvoda tagjaként már a hatvanas évek elejétől részt vett lakásszemináriumokon. 1973-ban, az úgynevezett filozófus pert követően kilépett az MSZMP-ből. A demokratikus ellenzék köréhez tartozott. 1977-ben publikált a Marx a negyedik évtizedben című szamizdat kiadványban. 1977 januárjában aláírta az első tiltakozást a Charta 77 tagjainak letartóztatása ellen, majd 1979 októberében a bebörtönzöttek pere elleni tiltakozást is. Részt vett a 79-es aláírást követő megtorlás érintettjeinek szervezett gyűjtésben, majd a Beszélő terjesztésében, a Szegényeket Támogató Alap munkájában is. Egyik szerzője volt az 1980-ban szamizdatban megjelent Bibó-emlékkönyvnek. 1984-ben tagja volt a Duray Miklós (szlovákiai polgárjogi aktivista) szabadon bocsátása érdekében tevékenykedő bizottságnak. 1987-88-ban aktívan részt vett a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének alapításában és munkájában.