Tamás Fodor

* 1942

  • „Azt mondták, három dolog van, amit nem szabad: a proletárdiktatúra szükségességét nem szabad megkérdőjelezni, Szovjetunióról nem lehet beszélni és a párt vezető szerepét nem lehetett kétségbe vonni. Semmi plurális gondolkodás, semmiféle alternatíva nem merülhetett föl. Minden bármifajta más megközelítés, ami arra ösztökéli az embert, hogy keressen más megoldást, az veszélyes. Nem lehetett tudni, hogy mit miért tiltottak be, vagy korabeli szóhasználattal: „mi az, ami nem mehetett”. Általában valaki azt gondolta, hogy abból valami baj lehet. Tehát amiből baj lehet, azt inkább nem engedték. Működött egy nagyon erős öncenzúra, az alsó szintekről már nem is került tovább egy javaslat, mert az alsóbb szintű vezető azt mondta, minek engedjem tovább, úgysem fogják megengedni. Ez az öncenzúra volt a legrosszabb.”

  • Full recordings
  • 1

    Budapest, 17.11.2005

    (audio)
    duration: 02:10:18
    media recorded in project Oral history archívum - Budapest
Full recordings are available only for logged users.

Semmi plurális gondolkodás, semmiféle alternatíva nem merülhetett föl, minden más megközelítés, ami arra ösztökéli az embert, hogy keressen más megoldást, az veszélyes.

Fodor_portre_regi.jpg (historic)
Tamás Fodor
photo: családi

Rendező, színész. 1942. szeptember 3-án született Budapesten. Az 1961-ben- megalakult Universitas együttes alapító tagja, amatőr színésze, később rendezője. 1965-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán végzett magyar-pedagógia szakon. 1965-1967 között a József Attila Színház, 1969-től 1972-ig az Irodalmi Színpad művésze. 1971-ben vezetésével alakult meg az alternatív Orfeo Stúdió (1974-től Stúdió K) színházi alkotóközösség, ahol új műfajokkal, új kifejezési módokkal kísérleteztek, darabjaikban a kor problémáival foglalkoztak. Műveik és életmódjuk miatt rendőri zaklatásnak, vizsgálatoknak voltak kitéve. 1972-ben kezdték felépíteni az ellenzéki kommunának tartott pilisborosjenői közösségi házat, ahol a hiteles, kompromisszumoktól mentes élet és alkotás reményével éltek. 1986-tól a csoporttal együtt a szolnoki Szigligeti Színház tagja lettek, (ő maga 1987-től főrendezője), 1984-től 1988-ig a Zeneművészeti Egyetem színészet tanára volt. 1990-94 között országgyűlési képviselőként, 1997 és 2003 között az Alternatív Színházak Szövetségének alelnökeként működött. Kitüntetései: Jászai-díj (1988), Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (2005)